2013. augusztus 8., csütörtök

Az Idol világ nyomozói

Az Idol világ nyomozói

            Reggel 6 óra volt, mikor elkezdett emelkedni a nap a horizonton. Szöul külvárosában egy nagyobb fajta kétemeletes ház lakói épp most ébredeztek. Az idősebbiknek vörös haja kócosan ált, és fáradt ezüst szemei lustán pislogtak az ébresztő órára.
  • -          „Á, még csak 6 óra.” – gondolta, majd a hátára fordult, és már aludt is volna vissza, de a szemei hirtelen kinyíltak – „Várj!” – hirtelen felült – BASZKIIIIIIIIIIIIIIIII EL FOGUNK KÉSNI!!! – ordította, és kiugrott az ágyból, és már futott is fiatalabb szőke testvére szobájába – Peace ébredj fel, mert rohadtul el fogunk késni! – ordította a szőke fülébe, majd kirántotta az ágyból, így szerencsétlen a földön kötött ki.
  • -          A K***a anyádat Káosz. Menj megrohadni a pokolba. – szitkozódott Peace
  • -          Nya, csak veled együtt drága hugicám.
  • -          Várjunk csak egy percet. – dermedt meg Peace a készülődés közben. – KÁOOOOOOOOOOOOOOOOOSZ!
  • -          Igen? – nézett ki a fürdő ajtaján a vörös
  • -          Szabadságon vagyunk te igen okos tyúk agyú barom!
  • -          O-ó. Tényleg?
  • -          IGEN!
  • -          Ja. Hehe, hoppá.
  • -          Hoppá. HOPPÁ! Ennyit bírsz mondani? Hogy rohadnál meg ott ahol vagy te amnéziás dög.
  • -          Érzem a szeretetet. – mondta Káosz, majd leszaladt, a földszintre, mert testvére épp felé dobott kb. tíz dobó kést, amik sikeresen beleálltak a fürdő ajtajába.

Miután kicsit lenyugodtak a kedélyek (kb. 2 óra múlva) a testvérek elkezdtek reggelizni, és a reggeli híreket nézték.

„ Az Ördögi 6-os újra lecsapott. A LOEN vezetője ma reggel bejelentette, hogy a híres Nu’est bandát elrabolták, és az egyetlen nyom egy névjegykártya volt, ami az ördögi 6-oshoz tartozott. Nem tudjuk, mikor kerülnek elő, de a rendőrség tehetetlen. Ha bármi furcsát látnak, kérjük, értesítsék őket.”

A hír végén Káosz és Peace komolyan egymásra néztek (ami egy elég ritka alkalom :S ), és már tudták, meg kell találniuk a bandát, és vele együtt az ördögi 6-ost, vagy különben az ismert idol világnak vége.
  • -          Ma este indulunk, készülj fel. – mondta Káosz, majd felvonult a szobájába, Peace, pedig követte a példáját. 


Időugrás

Késő este volt már és az Démoni Nővérek felkészülten érkeztek meg a bűntény helyszínére. A lányok úgy döntöttek, nem a kiadónál kezdik a nyomozást, hanem a kiadó melleti sötét, félelmetes sikátorba. Az egész helyről ordított, hogy undorító. A hely nyirkos és hideg volt, szemét lepte el minden sarkát és a sarkokban nagyobbfajta patkányok is szaladgáltak. A kukák elviselhetetlen bűzt árasztottak és a falakat több helyen repedések és pókhálók „díszítették”.
  • -          Peace ez a hely, egy szemétdomb és undorító!- mondta grimaszolva Káosz.
  • -          Egyet értek. - vágta rá testvére.- De sajnos muszáj lesz jobban szétnézni.
  • -          Ugye nem?- meredt rá húgára a vöröske.
  • -          Pedig de. Át kell néznünk a szemetet. Biztos, hogy hagytak itt még valamit. Nem lehetnek tökéletesek… Én érzem!
  • -          Oké, én itt megvárlak!- tette karba kezét Káosz.
  • -          Jajj ne szórakozz már! Segíts, kérlek.
  • -          A-a.- rázta meg makacsul a fejét. - Én inkább maradok a tisztább dolgoknál és gondolkozom.
  • Peace tehát egyedül maradt a piszkos munkával. Kelletlenül bár, de odalépdelt a szemétkupacokhoz és elkezdte turkálni. Háta mögül hangokat hallott.
  • -          Gondol, gondol, gondol, gondol…
  • -          KÁOSZ!!! Mégis mi a jó francot művelsz?!- üvöltött oda Peace, úgy, hogy még a sikátor is belezengett.
  • -          Mégis minek látszik? Gondolkozom.- válaszolt majd folytatta tovább a motyogást és verte a fejét tovább Mici Mackós módon.
  • -          Esküszöm Káosz, ha ezt az ügyet megoldottuk soha többé nem nézhetsz Mici Mackót! Értve vagyok?
  • -          Na deee húúúgiii!!!
  • -          Csoda, hogy a mézre nem szoktál rá!
  • -          Mi az ott a baloldalon?
  • -          Mi hol? - kérdezte, miközben lenézett a bal oldalára, ahol a táskája feküdt. – A táskám. Na, mi van most már vak is vagy?
  • -          Nem ott te tökkelütött. A másik balon. – mondta Káosz, mire húga pislogott egyet, és oda nézett, és ott talált egy…
  • -          Egy? Káosz ez egy szájfény. Mi a jó Istent kezdjek én egy szájfénnyel? Valaki kidobta. Na és?
  • -          Tudod hugi néha a legártatlanabbnak dolgok lehetnek a leg fontosabb nyomok.
  • -          Mikor lettél te ilyen bölcs?
  • -          Akkor, amikor te hívő. – mondta pléhpofával Káosz, miközben oda ment testvéréhez.

Káosz óvatosan felvette egy kesztyűvel a szájfényt, és belerakta egy zacskóba, majd a táskájába. Ránézett a szemétre, és megpillantott valamit.
De vajon mit? A következő részben kiderül.
.
Nyugi, csak vicceltem. A reklám után folytatjuk.


  • -          Te Peace. Az nem egy csapóajtó?
  • -          Hol? Jé, tényleg.
Gyorsan lesöpörték a szemetet, és tényleg egy csapóajtó volt.
  • -          Remélem, még épp időben érkezünk. – mondta Peace
  • -          Egyet értek. Én azt is remélem, hogy nem erőszakolták meg a fiúkat. Szegények még cukormérgezést kapnak azoktól a nyálas parazita k***áktól.

A lányok hamar elértek egy tágas helyiséghez, és majdnem szívbajt kaptak. Ugyanis az biztos, hogy olyan rózsaszín börtönt még soha nem láttak életükbe.  A háttérben 5 cella volt. Mindegyik tágas volt. A falak és a plafon színe is világos rózsaszín. A cellák rácsa pink szőrrel borított. Az ajtó felöli 3 cella üresen tátongott. A másik kettőben pedig az eddig elrabolt idol-ok foglalták el helyüket. Az egyikben a SHINee aranyhangú énekese, Jonghyun, és Rain akik nem mellesleg a lányok unokatestvérei. Mellettük a nemrégiben eltűnt NU’EST tagok néztek áhítattal és hálával megmentőikre. Ezek előtt egy élénkpiros kanapé feküdt, amiről a 6 rabló meredten bámulta a lányokat.
  • -          Ti meg kik vagytok? – kérdezte nagy valószínűséggel a vezető
  • -          A ti vesztetek. - vágta rá sejtelmes hangon Káosz
  • -          Azt majd meglátjuk. mondta az egyik, majd mind a hatan fel álltak. Ám mielőtt mozdulhattak volna, Peace odadobott egy altató gázzal teli gránátot, ami azonnal kiütötte a rózsaszín fanokat. A testvérek megkötözték őket, majd hamar kiszabadították az idolokat.
  • -          Onii-san! – kiabálta Káosz, majd erősen megölelte Rain-t.
  • -          Drága unokatestvérem már megint kevered a nyelveket, de mindegy. – nevetett az idősebb. Ez alatt Peace megölelte a másik unokatestvérét.
  • -          Hogy kerültök ti ide? – kérdezte Jonghyun.- Tudjátok, hogy nem szeretem, ha veszélyben vagytok. Még mindig nem vagyok kibékülve azzal, hogy magánnyomozónak álltatok.
  • -          Hát, amikor meghallottuk, hogy eltűntetek nagyon megijedtünk. – szipogta az elérzékenyült Peace.
  • -           Aztán amikor már azt hallottuk a TVben, hogy a NU’EST-et is elrabolták már nem hagyhattuk, hogy ez tovább menjen. –fordult az említett banda felé Káosz.- Még a végén bezsebelték volna az összes létező idolt. És nekünk ki vagy mi maradt volna?
  • -          Öhm…- lépett közelebb a két megmentőhöz a banda leadere, JR.
  • -          Igen?- néztek rá kérdően a lányok.
  • -          Szóval… mi…- állt mögé a banda többi tagja.- Szeretnénk megköszönni, amit tettetek. Nagyon bátor dolog volt tőletek.
  • -          Már azt hittem, hogy begolyózok ebben a sok rózsaszínben. Az egy dolog, hogy a bandánk színe is az, de ez már egy kicsit nagyon sok volt!- szólalt meg Aron majd kínosan felnevetett.
  • -          Arra gondoltunk…- kezdett bele Ren- hogy esetleg valahogy… meghálálhatnánk nektek a jóságotokat, amiért kiszabadítottatok.
  • -          Jó-jó. Szavadon foglak szöszi, de először is nem kéne valakit értesíteni, hogy már épségben kint vagytok? Csak, mert ezek a cafkák már ébredeznek.
  • -          Egyet értek Káosz. Meg aztán ezt az undormány helyet is el kéne hagyni.

Így mindenki kifelé vette az irányt és eközben Peace értesítette a rendőrséget, hogy minden rendben van, leállhat a nyomozás. A lány arra is megkérte a rendőrfőnököt, hogy amíg lehet, ez maradjon titokban a fiúk érdekében. Amint végzett a hívással a többiek felé fordult.
  • -          Nos. Ez is megvan. Örülünk, hogy minden ilyen jól végződött. De azt hiszem nekünk mennünk kéne.- karolta át testvérét.
  • -          VÁRJ!- kiáltott fel Káosz.
  • -          Mi az?- ugrott meg mellette a kisebbik.
  • -          Tudod hova menjünk?- mindenki kíváncsian figyelte a lány rezdüléseit.
  • -          Hová?
  • -          Ahol már olyan régen voltunk.
  • -          Jaaajjjj Káosz, az Isten szerelmére már! Nyögd ki végre! Nem érünk rá egész nap!
  • -          Jól van, na. Nem kell mindjárt üvöltözni az emberrel, ha egy kicsit izgalmassá akarja tenni a dolgokat. Egyébként arra gondoltam, hogy elmehetnénk fagyizni.
  • -          Jaaaj ez igazán nagyon jó ötlet!- örült meg mellettük Minhyun.- Imádom a fagyit.- magyarázta.
  • -          És akkor benne lennétek abban, hogy mi meghívunk titeket?- érdeklődött Baekho.
  • -          Naná!- vágták rá a lányok.


Ezzel elindultak a közelben lévő fagyis bácsihoz. A rajongók hál’ Istennek nem zavarták meg Őket, így egy egész kellemes délutánt tudtak eltölteni.  A fiúk nagyon megkedvelték azt a két idióta lányt, ami elég nagy szó. Félve merem kijelenteni, hogy talán ez egy kezdődő barátság vagy valami több?

2013. június 25., kedd

A Han folyó kalózai


Senki sem gondolta volna, hogy a Han folyó rejtett zugaiban esténkét egy kalóz duó garázdálkodik. Azt pedig végképp nem gondolta senki, hogy egy ködös éjszakán Korea egyik leghíresebb fiúbandája, nevezetesen a Block B, fut velük össze.

Zico POV.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy amikor felkelek reggel, akkor az egész napunk rosszra fordul. Először is: elaludtunk, sietnünk kellett a készülődéssel, utána pedig rohanhattunk a stúdióba. És ami még ennél is rosszabb elkéstünk és ezért a főnökünk bejelentette, hogy ma késő estig dolgozni fogunk. Majdnem belevertem a fejemet a falba, de szerencsére Taeil megállított. Így helyette csak elkezdtem ordibálni, hogy mi a f***omért nem állította be senki azt a kib***ott órát. Az egész napunk rohanással, folyamatos próbákkal és unalommal tellett. Alig vártam, hogy végre eljöjjön az este. Mikor végre eljött a várva várt idő, szépen lassan elindultunk hazafelé. Itt már azt5 gondoltam, hogy végre vége a „megpróbáltatásoknak”, de én mekkorát tévedtem! Amikor elértünk a Han folyó kikötőjéhez, megláttunk 2 csuklyás alakot, akik épp egy lekötözött alak felett veszekedtek. Persze, hogy az Isten verje meg, a mi drága maknae-nk kíváncsisága megint nagyobb volt, mint az esze. Így hát azonnal odament, mi pedig ostobán követtük is.

  • -          Hé! Ti mit csináltok?- kérdezte P.O mire két alak ránk nézett és akkor megláttuk, hogy mindketten kitsune(japán szellem róka) maszkot viseltek.
  • -          Ööö… hát csak éppen azon veszekedtünk, hogy bedobjuk-e ezt a hapekot a folyóba vagy ne. - mondta rekedtes hangon az egyik.
  • -          És miért akarjátok bedobni a folyóba?- kérdezte Jaehyo.
  • -          Az nem rátok tartozik. - gorombáskodott a másik.
  • -          Srácok, én nem akarom megzavarni ezt a kis baráti csevejt de nem mehetnénk haza? Hulla fáradt vagyok és pihenn…- nem tudtam befejezni, mert az utóbb felszólaló személy kivet valamit a zsebéből és odadobta a lábunk elé. A furcsa szerkezetből pedig egy fekete füst szállt fel és hírtelen furcsa fáradságot éreztem, majd minden elsötétült.
Mikor legközelebb felébredtem egy kisebb fajta vitorlás hajó árbocához kötve találtam magam, mellettem a banda többi tagja. Körbenéztem és láttam, hogy az egész hajó fekete, kivéve a korlátok, amik ezüstszínűek, és a vitorlák, amik smaragd zöld színűek voltak. A fővitorlán egy hatalmas jel volt. Maga a jel, az úgy nézett ki, hogy a közepén egy még ki nem nyílt vörös rózsa volt, amiből egy pár szárny indult ki. A rózsa fölött egy jin-jang jel volt, ami két sárkány összefonódásából jött ki, és a rózsa alatt pedig két Kitsune volt, amik egymás felé néztek. Oldalra néztem és mivel pont egy tükröződő felület mellett haladtunk el, láttam, hogy a hajó oldalára egy smaragdzöld színű lopakodó kitsune volt festve, ami köré egy ezüst rózsa csavarodott.

  • -          Mi történt? – nyöszörögte U-Kwon
  • -          Azt hiszem elraboltak. – vágtam rá ingerülten.
  • -          Oy Peace, úgy látszik a vendégeink felébredtek. – kiabálta, egy női hang, majd hirtelen valaki földet ért előttem. Egy vörös hajú ezüst szemű lány volt, aki kalóz ruhát viselt. - Ahoj szárazföldi patkányok! – mondta egy érdekes spanyol akcentussal.
  • -          Te megy ki vagy? – kérdeztem tőle.
  • -          A-a-a~! Itt csak én kérdezek, és a nevemet akkor mondom el ha akarom szép fiú. – mondta, és egy szadista mosoly ült ki a szájára. – Héj Peace! Idetolod azt a lusta segged, vagy mi lesz?
  • -          Nyughass már te rabszolga hajcsár, vagy nem kapsz több Absynt-ot.
  • -          Awiiiii. Na de hugííííííííííííí! Nem lehetsz ilyen gonosz. – duzzogott a vörös hajú, és hamarosan megjelent mellette egy szőke kékszemű lány, aki nagy valószínűséggel Peace volt.
  • -          De leszek Káosz. És egyébként is nem hiszem el, hogy te vagy az idősebb, mégis a gyerekesebb.
  • -          Öm elnézést, nem akarom megzavarni ezt a kis csevejt, de a közelben kell lennie, azoknak, akik elraboltak minket. Ezért talán jobb lenne, ha elmennének, és hívnának segítséget. – mondta már-már hisztérikusan Kyung.
  • -          He-he, de hát azok mivoltunk. Ugye unnie? – kérdezte Peace
  • -          Azt hiszem, bár most hogy mondod, nem vagyok már annyira biztos benne. – mondta Káosz, és oldalra döntötte a fejét, mint egy kiskutya.
  • -          Heh? Most komolyan két ilyen idióta kölyök rabolt el minket?- értetlenkedett B Bomb.
  • -          Tessék? Mi nem is vagyunk idióták! Meg ráadásul kölykök sem! Ugye Káosz?- csattant fel ezek szerint a fiatalabbik.
  • -          De nem ám! És hogy ezt be is bizonyítsuk, megmutatjuk nektek, milyen könnyen ki tudunk rabolni egy stúdiót.
  • -          Csak kérlek ne a Stardom-ot…- suttogtam, de úgy látszik, hogy mindketten meghallották és ördögien elmosolyodtak.
  • -          Jó, hogy mondod! Akkor a Stardom-ot vesszük célba. - néztek össze cinkosul.
  • -          Na, ne! Ezt nem gondolhatjátok komolyan?- lázongott Kyung.
  • -          Pedig de! Először is jobb lesz, ha énekeltek! Hol is van pontosan helyileg a Stardom?
  • -          Semmi pénzért nem beszélünk!- szólalt fel hangosan B Bomb.
  • -          Aha. Azt majd meglátjuk!- lépett hozzá közelebb Káosz és jó erősen megszorongatta férfiasságát. Még nézni is rossz volt. Nekem is belefájdult szegény kis katonám.
  • -          Áááááúúúúhhhh!!- kiáltott fel szegény társam. - Elmentek otthonról? Meg akarsz ölni? Mi van, ha nem lehet többé gyerekem?- esett kétségbe.
  • -          Hát azt kétlem. Ahhoz még ennél is szorosabban kéne megmarkolnom. - A háttérben valami nevetés törte meg a csendet. U-Kwon volt az.
  • -          Hát Te meg mit nevetsz?- lépett oda hozzá Peace.
  • -          Én? Én semmit.
  • -          Aha… Te is szeretnél kapni?
  • -          N-n-nem. - dadogta ekkor már cseppet sem vicces kedvében.
  • -          Akkor jó! Nos, merre is van a szóban forgó hely?
  • -          Ennek ellenére sem mondunk semmit. – vágtam oda neki.
  • -          Akkor a cápák elé vetünk titeket nyomorult szárazföldi kutyák! – kiabálta az arcomba Káosz.
  • -          Ööö~ Unni, vannak egyáltalán cápák a Han folyóba? – kérdezte Peace bizonytalanul.
  • -          Hát, nem tudom. Vannak? – kérdezte a vöröske, és kíváncsian nézett rám.
  • -          Azt én szerinted honnan tudnám, még soha sem úsztam benne. – kiabáltam  egyre inkább ingerültebben.
  • -          Jó van nyaaaaaaaaaaaaa~ Nem kell mindjárt kiabálni. – mondta duzzogva Káosz, mire nekem majdnem leesett a pofám. Hát nem ő kiabált az előbb velem? Én már tényleg nem értem ezeket az idiótákat.
  • -          Ti tényleg idióták vagytok. – rázta meg a fejét P.O.
  • -          Még te beszélsz, miattad kerültünk ide! – kiabálta ingerülten U-Kwon.
  • -          Na, mondhatom, szép kis csapat vagytok. Állandóan veszekedtek. Összetartás 0.- háborodott fel Peace.
  • -          Na, ide figyelj Te kis kölyök. Te csak ne okoskodj itt. – mordultam rá
  • -          Ti sem vagytok különbek a testvéreddel!- szólat fel mellettem Kyung.
  • -          Kezdjük ott, hogy nem is a testvérem. - háborodott fel Káosz. - Én spanyol vagyok, Peace francia.
  • -          Hát akkor, hogy a jó büdös fityfenében hozott össze titeket a sors?!- érdeklődött „finoman” B Bomb.
  • -          Nem a sors, a sátán. - nevetett fel Káosz.- Amúgy nem tudom. Már rég volt. De most mindegy is! Itt még mindig csak mi kérdezünk!- dörrent rá az ártatlan kérdezőre.
  • -          Jól van, na.
  • -          Te Káosz, én ezt már unom. – mondta Peace, és, hogy igazolja állítását, ásított egyet.
  • -          És én mit csináljak ezzel? o.O
  • -          Dobjuk fel a hangulatot.
  • -          És mégis mire gondoltál.
  • -          Énekeljünk valamit.
  • -          Oké, mit szolnál a Miss Saigon musicalből a Még  mindig hiszemhez? – Kérdezte Káosz.
  • -          Oké kezdjük.
És akkor elindult egy lágy dallam:

Peace:
Azt képzeltem, hogy alszik,
Két karja átkarolt.
És úgy rémlett, hogy szólít,
A sóhajként jött név Kim volt.
Tudom, három év is elmúlt már,
De a holdfénynél egy karcsú árny
Visszajár még.
S én még mindig hiszem,
Van még remény,
Eljössz, igen,
Szívem nem nyugszik el,
Míg vár.
Mert még mindig hiszem,
Itt állsz egy nap,
Én várlak, míg csak
Él még hitem.
Várnék mindörökké,
Mert visszatérsz még,
Visszatérsz, csak én tudom, miért.

Káosz:
Álmodtál, s láttam, rémít,
Újból kísért egy árny.
És ajkadról hogy felsírt,
Egy szó tört fel, egy név talán.
És ez gyötrelmesebb mindennél,
Mert a benned élő másik én
Nem enyém.
S én még mindig hiszem,
Lesz még idő,
És semmi nem választ el,
Szívem megnyugszik majd,
S megért.
Elmúlt, itt vagyok én,
Többé nincs mitől félj!
Chris! Mondd, merre jársz!
Ami kínoz ott bent,
Mit a múlt mélye rejt.
Mondd el, mi bánt!

Peace: Káosz:
Én még mindig hiszem, Foglak, őrizlek én,
Jössz még és én Ha megrémít az éj,
Várok, míg él még hitem. Karom óv, ne félj!
Most már bármi legyen,
Amit nem mondhatsz el.
Fordulj még felém!
Álmodj bármit!
Sirass bárkit!
Szívem, hogy visszatérj, Szívem mindig
Csak arra vár, ha kell, Rád vár,
Holtunkig már! Holtunkig már!

  • Hát, Ja. Mondjuk úgy, hogy leesett az állunk. Ahoz képest, hogy milyen idióták, baromi jó énekesek.
  • -          Jaj! ez jó volt. – mondta Peace. – most te jössz Káosz. Légyszzíííííííííííííííí énekeld el Lindsay Lohantől a Confesion of a broken heart-ot. – kérte könyörögve
  • -          Rendben, de csak ha utána te elénekled Christina Aguilera-tó-  Hurt-ot.
  • -          Oksa.
És megint felhangzott adallam:

I wait for the postman to bring me a letter
I wait for the good Lord to make me feel better
And I carry the weight of the world on my shoulders
A family in crisis that only grows older

Why’d you have to go
Why’d you have to go
Why’d you have to go

Daughter to father, daughter to father
I am broken but I am hoping
Daughter to father, daughter to father
I am crying, a part of me is dying and
These are, these are
The confessions of a broken heart

And I wear all your old clothes, your polo sweater
I dream of another you
The one who would never (never)
Leave me alone to pick up the pieces
A daddy to hold me, that’s what I needed

So why’d you have to go
Why’d you have to go
Why’d you have to go!!

Daughter to father, daughter to father
I don’t know you, but I still want to
Daughter to father, daughter to father
Tell me the truth, did you ever love me
Cause these are, these are
The confessions of a broken heart

I love you,
I love you
I love you
I....!!!!!
I love you!!

Daughter to father, daughter to father
I don’t know you, but I still want to
Daughter to father, daughter to father
Tell me the truth...
Did you ever love me!!!?
Did you ever love me?
These are.....
The confessions...of a broken heart

Ohhh....yeah

I wait for the postman to bring me a letter..

Wow. Gondoltam döbbenten, és ránéztem a többiekre, akiknek szintén leesett az álla. Nem is csodálkozom. A követekező Peace volt.
Fel is csendült a szomorú dallam:

Seems like it was yesterday when I saw your face
You told me how proud you were but I walked away
If only I knew what I know today

I would hold you in my arms
I would take the pain away
Thank you for all you've done
Forgive all your mistakes
There's nothing I wouldn't do
To hear your voice again
Sometimes I want to call you but I know you won't be there

I'm sorry for blaming you for everything I just couldn't do
And I've hurt myself by hurting you
Some days I feel broke inside but I won't admit
Sometimes I just want to hide 'cause it's you I miss
You know it's so hard to say goodbye when it comes to this

Would you tell me I was wrong?
Would you help me understand?
Are you looking down upon me?
Are you proud of who I am?
There's nothing I wouldn't do
To have just one more chance
To look into your eyes and see you looking back

I'm sorry for blaming you for everything I just couldn't do
And I've hurt myself
If I had just one more day, I would tell you how much that
I've missed you since you've been away

Oh, it's dangerous
It's so out of line to try to turn back time

I'm sorry for blaming you for everything I just couldn't do
And I've hurt myself

By hurting you

Anyám! Ezek a lányok teljesen elvarázsoltak minket. Gyönyörű volt mindkettejük hangja. Peacé talán szoprán, míg Káosz hangja alt lehetett. Nagyon megihlettek és meghatottak. Az a sok érzelem, amit a hangjukkal ki tudtak fejezni. Olyan átéléssel énekelték a dalokat, mintha mindaz, amiről a dal szólt megtörtént volna velük. A kis gondolatmenetemben társam zavart meg.


  • -          Nem akarom elrontani a pillanat varázsát, de… nem akarnátok végre elengedni minket? Csak mert holnap korán kéne kelni, mert felvétel. Tudom… tudom… megint a munka… De fiúk! Amúgy is már lassan reggel. – aggodalmaskodott Taeil.
  • -          Azért, mert Te vagy a legidősebb még nem kell mindig okoskodnod!- rivallt rá U-Kwon.
  • -          Te vagy a legidősebb? És ilyen pici vagy?- nevetett fel Káosz.
  • -          Már megbocsáss, de azt hiszem kettőtök közül Te vagy a legidősebb és a legkisebb is!- vágott közbe Jaehyo.
  • -          Igaza van…- világosodott fel Peace.
  • -          Most komolyan letörpéztél?- hüledezett a vörös hajú energiavámpír.
  • -          Nem b***d meg!- kiáltott rá.
  • -          Hogy van képed így beszélni egy nővel? Milyen ember vagy te?
  • -          Te? Nő? Kérlek… Valami kis kölyök inkább.
  • -          Ch… Mégis milyen férfi vagy? Nem is vagy igazi férfi!- lépett Jaehyo-hoz kínosan közel Káosz.  Ekkor Jaehyo egy forró és mély csókba bonyolódott az említettel. Mindenki kidülledt szemekkel nézte a két fiatal heves csókcsatáját. Nagyot nyeltem.
  • -          Khhmmm… Nem akarok semmi féle jót félbeszakítani, de mi is itt vagyunk ám…- szóltam közbe mire Káosz elhúzódott Jaehyo-tól.
  • -          Na? Talán mégis csak igazi férfi vagyok, nem? Bár azt be kell, valljam, lehet tévedtem. Elég nőiesen csókolsz.
  • -          Na, ebből elég! Hagyjátok már abba! Hülye nyálasok!- féltékenykedett Peace.
  • -          Pici lány!- szóltam oda Peace-nek.
  • -          Mi? Nekem szóltál? Én nem vagyok „pici lány”! Mit akarsz?
  • -          Kedvesség? Nem létezik a szótáradban? Mindegy. Kaphatnék egy kis vizet? Kiszáradok, ha nem ihatok egy kortyot. - nem érkezett felelet. Mire újra felnéztem már előttem állt egy korsó borral.
  • -          Nesze!
  • -          Kutyáknak meg tessék?- fintorodtam el. - És hogyan gondoltad? Hogyan iszom meg? Ha nem tűnt volna fel ide vagyok kötözve. - odalépett hozzám és itatni kezdett. Egy korty után elvette a számtól a korsó száját.
  • -          Hééé! Még szomjas vagyok!
  • -          Nem azt mondtad, hogy egy korty?
  • -          Ne viccelj már! Belepusztulok a szomjúságba! Kérlek!
  • -          Kérd szebben!
  • -          Könyörgöm, hadd igyak! Esdeklem!
  • -          Jó… talán megfelel. - lépett oda hozzám és újra itatni kezdett. Olyan nagy szögben döntötte a korsót a számhoz, hogy oldalt már folyt ki az értékes nedű. Mikor csillapodott szomjam jeleztem neki, hogy elég lesz.
  • -          Köhszöhnöhm…- lihegtem. Ajkam szélén egy csepp bor folyt végig. Peace vággyal telve nyalt végig nyelve végével alsó ajkán majd közelebb lépett hozzám és az épp lecseppeni készülő cseppet lenyalta szám sarkáról. Kissé megilletődtem, de nem bántam, mert ami ez után jött nagyon megtetszett. Talán a kicsike gyorsan tanul és elleste a „nővére” trükkjeit. Olyan vadul csókolt, hogy azt hittem menten összeesek. Nem lett volna nagy baj… a kötelek erősen tartottak. Lihegve váltunk el egymás szájától.
  • -          Tyűha!- tértem magamhoz. - Ez aztán nem volt semmi, Kicsike.
  • -          Mégis mi a jó fenét képzelsz Peace!- üvöltötte le a fiatalabbikat a kisebbik. - Nem megmondtam ezerszer, hogy idegenekkel nem csókolózunk!
  • -          De… Te…?- halt el a hangja.
  • -          Nincs De! Na, ideje kidobni ezeket a szárazföldi patkányokat. – Mondta háosz, és elővett egy gyönyörűen kidolgozott japán kardot, és levágta a köteleinket.
  • Erre mindannyian felugrottunk, de azonnal szembe találtuk magunkat két kardal. Azonnal eltereltek minket a palló deszka felé.
  • -          Talán egyszer még találkozunk szépfiúk. – dorombolta Káosz.
  • -          De talán legközelebb már nem fogunk titeket elengedni. – csillant meg gonoszul Peace szeme, majd kilöketek minket a hajóról, éééééés… keményen ráestünk az egyik dokkra.
  • -          Várjatok! – kiabáltam az elvonuló hajóra. – nem akarnátok inkább szerződést kötni egy kiadóval, és abbahagyni a kalózkodást? – kérdeztem reménykedve.
  • -          Bocsi szépfiú de… - kezdte Káosz
  • -          …az nem a mi világunk. – fejezte be Peace
  • -          Viszlát szárazföldi kutyák. – kiabálták egyszerre, majd a hajójuk végleg beleveszett a sötét éjszakába.

Azóta se találkoztunk vagy hallottunk a titokzatos kalózduóról, de egy biztos a Sátán Lányainak emlékét örökre az emlékezetünkbe véstük.

Logó és a főszereplők

Itt van a logónk

Peace

Káosz